A folyósó még hangtalan, csak messzi neszeket vélek hallani,
Tán megint képzelgésem lépései jönnek fojtogatni és félni indítani?
Egy-egy lélegzetvétel olykor, néha egy halk kiáltás sejtelmes dallama közelít.
Felém jönni sejtem, majd visszakozik.
Lépteket, árnyékokat fülelek, melyek talán ott sincsenek, csak én színesítem külvilágomat.
S engedek folyton tudatom alattvalóinak.
Nekik üzenem: Hagyjatok!
Már aludni sem tudok!
Elkényesztettem őket.
Mindig beengedtem, ha kértek.
Tönkretesznek (az ott-nem-lévőségek).
Itt maradnak végleg?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése