Eltört egész, részenként felemészt, részletek az éltből homályos emlékkép.
Húzza át haldokló szívünkön átgázolva a felismerést. Talán gyengít, hogy magunkkal hozzuk a ránk tervezett érzéketlenséget, de mi ébren tart és erősít az igazságérzet.
Az évek megmutatták a részlehajlások elviselhetetlenségét és azt, hogy
az igaz ember mindig elnyeri méltó büntetését.
Gyomromba markoló ráébredések, kudarc és hasztalanság, hol az igazság? Senki nem védhet meg a törtetőktől és könyöklő a képmutatás mely beléd mar mindennap. Beteg gondolatom rideg arckép, lelketlen hasonmás másképp, az akarat mellyel lassan de biztosan összeáll az összkép. Az út!
Az évek megmutatták a részlehajlások elviselhetetlenségét és azt, hogy
az igaz ember mindig elnyeri méltó büntetését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése