Empátia Teszt - Tyrell's Owl/dalszöveg

Mit érzel, ha látsz egy állatot egy ketrecben? Sötét ketrecben!
Mit érzel, ha hallod az üvöltését? A fájdalommal teli üvöltését!
Miért nem érzel semmit? Mert már túl régóta szemet hunysz az ilyenek felett?
Mennyi fájdalmat kell még okoznunk, hogy ráébredjünk, gyilkos természetünkre?
Mennyi halált akarunk még birtokolni?

Mit érzel, ha látod a közelgő halál árnyékát egy emberi arcon?
Mit érzel, ha hallod az erőszak hangjait nap mint nap az utcákon?
Miért nem érzel semmit? Mert már túl régóta szemet hunysz az ilyenek felett?
Milyen fájdalmat kell okoznunk még, hogy ráébredjünk, gyilkos természetünkre?
Mennyi halált akarunk még birtokolni?

Hogy működik az élet? Egyenlők-e az erők/a hatalom? Egyenlők-e az esélyek?
Hogy végződik majd? Ugyanolyan halállal?

Társadalmi foglyok/ Dalszöveg (Tyrell's Owl)

Itt a jövő története, az emberi uralkodás súlyos következményei, a hatalom véres keze, a társadalom visszaverődése önmagára.
Egy szörnyű jövőkép, a mi alkotásunk. A ma „művészete”.

Hol vannak a barátaim? Miért vagyok most is egyedül?
Miért nézem a pusztulás fényeit a szobám ablakából közönyösen?
A modern létforma semmit sem hagyott a múltból, a technikai fejlődés vér áztatta gépei dicső himnuszok tárgyai lettek.
A holnapok a szürkületbe vesznek.

Hol vannak a barátaim? Miért hallom a remény távolodó lépteit?
Miért zár körbe a magány? Miért csak az elszigeteltség maradt?
A lakóházak a magány önkéntes börtönei lettek. Túl messze sodródtunk már.
Az ipartelepek életben tartják a fejlődésre ítélt háborút, mint új életformát.
Ez a harc önmagunkkal.

Mindennap esik, mindennap sötétség van a szmog miatt, a mesterséges fények uralják a mindennapokat. Lehangolnak az ébrenlétek. Szorongás tölti meg az ürességet. A város haldoklik és vele együtt a modern civilizáció is. "Érdekes élmény a rettegés, ugye?
Ezt jelenti a rabszolgalét.
Ideje meghalni."