Itt a jövő története, az emberi uralkodás súlyos következményei, a hatalom véres keze, a társadalom visszaverődése önmagára.
Egy szörnyű jövőkép, a mi alkotásunk. A ma „művészete”.
Hol vannak a barátaim? Miért vagyok most is egyedül?
Miért nézem a pusztulás fényeit a szobám ablakából közönyösen?
A modern létforma semmit sem hagyott a múltból, a technikai fejlődés vér áztatta gépei dicső himnuszok tárgyai lettek.
A holnapok a szürkületbe vesznek.
Hol vannak a barátaim? Miért hallom a remény távolodó lépteit?
Miért zár körbe a magány? Miért csak az elszigeteltség maradt?
A lakóházak a magány önkéntes börtönei lettek. Túl messze sodródtunk már.
Az ipartelepek életben tartják a fejlődésre ítélt háborút, mint új életformát.
Ez a harc önmagunkkal.
Mindennap esik, mindennap sötétség van a szmog miatt, a mesterséges fények uralják a mindennapokat. Lehangolnak az ébrenlétek. Szorongás tölti meg az ürességet. A város haldoklik és vele együtt a modern civilizáció is. "Érdekes élmény a rettegés, ugye?
Ezt jelenti a rabszolgalét.
Ideje meghalni."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése