Nem látni a vért

Süllyed tovább a válságos kor, elmélyülnek a jegelt recessziós hatások, felülkerekednek a rosszba változások.
Felgyógyulnak a tünetek, melyek eddig csak a baljós messziségben sajogtak, de most szinte halált okozó sebként fájnak.
Nem látni a vért, ez belső vérzés. (Bérek, életek és a mutatók egyre lejebb kerülnek.)
S még javában tart az izzadás, még messze van az hogy kiizzadjuk a lázat, reggel felkeljünk együk reggelink és igyuk a gözölgő "elgondolkodós" teánkat.

Hunyorgó szemem egyetlen gyatra fény felé...

Hideg város - Helyzetkép

Kávézó, szitáló eső, hideg, homály, szürkeség, az egész városban az újjáépítés romjai. Egy új belváros születőben. Esernyő ezredek az utcákon, ácsorgó, bámészkodó nők a kirakatoknál, de vannak akik sietnek a tető alá és rágyújtanak, majd telefonálnak s irigyen néznek arra aki az autóban ül és halad. Hideg szívek városa ez! Gondterheltek az arcok, az üres pénztárcák terhei ülnek gondolataikra, hogy megfosszák őket minden életrevalótól....

Mobilizáló városritmus......

16 óra feketeség

Esti műszak

Esti munka, éjszakás.

Hátam húzza 16 órát.

Leginkább semmittevés.

Néha egy telefon, hibabejelentés.

Adatfelvétel majd továbbítás,

lehetetlen a megoldás.

Hisz minden hiba átlagon felüli,

mindig új típusok jönnek ki.

Programok, elektronika,

elektroszmog, adatok és listák,

internet a sor végtelen.

Négy fal között, az unalom gondoltaival kifeszítve...

Padok

Parkélet

Jó barátaim a padok, hisz most is kb. 1 órája egyiken vagyok. S megint csak nézem az embereket, elemzek, reflektálok mint általában mindig, ha magamra hagyom gondolataimat, s várom hogy meghassanak az el- és visszaható röpke, de örök pillanatok. A tovatűnések is lenyűgöznek, de az ittmaradásokat is megnézem, hallgatom a hallgatást, a csendbeborulást a megfeszülést és a kiengedést. Fürkészem a tekinteteket folyton, amikor buzgón élni vágyok. Birkózom a halál gondolatával s bátorkodom félni olykor akár. Harcosan teszem le a fegyvert s a békémmel dühöngök ha a felszínességre sarkalt távolból, ide, közel jövök....egyre hidegebb a szél most/

Foglaltház

(1-et kérünk, de azt tartósan: EMBERSÉGES FALAKAT!!!)

Ide mindenki bejöhet, hozhat és vihet. Itt tiszta lappal indulhat s csatlakozhat egy közösséghez. Ha csak morzsát is hozott, egész kenyeret ehet. Kilakoltatott sorsok nyugalom-lélegzetre lepihenhetnek egy újra és másra kezdésre. Az ablakai téged is látnak s befogadnának, ha dolgaid arra fordulnának. Nem vagy egyedül, a város befogad, nehéz éhen halni, nyitva állnak a bezár falak. Kívülről talán zord és rideg. A téglák és a vakolat talán elutasítónak látszanak, de ez csak felület, beljebb emberség és barátság is kialakulhat. Nem vagy egyedül! Mondom újra reményül! Kapsz ételt, ha úgy akarod, de főzzél másra is, ha Te vagy soron. Hozzál be örömöt, ha van erő, hisz sok a tag a közön. Közös a szoba, közös a tér, közös érdekben a közért! Nem vagy egyedül, mégha hiszed is ezt szentül! Szabadság ha úgy akarod, menedék ha annak gondolod, hajlék ha úgy érzed, csoda az élet néha, ha megérted. Rajzolhatsz, írhatsz, festhetsz - kiállíthatod - e falak elbírják az üzeneted. Mutasd meg mit alkottál a két kezeddel?! Vagy mond el egyszerű szóval végül, ha máshogy nem lenne kedved, hisz nem vagy egyedül, már elmondtam ezerszer. Itt építésre vannak az eszközök, rombold le az elfogadásban és beletörődésben köröző ördögi köröd. Hozz újat, vidd hírül nem is lehetsz egyedül. A segítőkéz és a kölcsönös segítség, hol az idő megállt rég, de csak rád várt, ha kellenél. Itt megölelnek a falak, ha elhagytad az otthoniakat, kirúgtak vagy nem hálálták meg a feladataidat. Alkoss itt ha jön a késztetés, haladj előrébb önmagadban. Meszzebb, arrébb, lentebb és mélyebben. Ott van még belőled, nem is tudod honnan jön ennyi gondolat tőled. Nem vagy egyedül és nem menekülhetsz. Ha annyi szem rád mered, ha annyi fül meghallgatja történeted... Felismerheted a helyzetet és 1000-rek közül is magadra ismerhetsz. Itt a ház nyitva áll, tedd félre félelmeidet, mit 100 szor leromboltak, 100 építjük újjá közösen. Itt ez a ház, de falainál erősebb az összetartozás. Megbújt túlélési ösztöneidet használod, saját lábra-saját kézzel csinálod. Egy ponton megállt az életed, e ház az esély, amit elkezdtél befejezheted. Csüngnek vállaidon a meg nem történhetett tettek, ne altasd őket, s ha csak egy hely kellett hozzá most tedd meg! Mire vársz?! Ma-holnap a 3.-ik X-re szállsz, nincs mit vesztened. Váratott dolgaid készen legyenek...itt üll mellettem a tenniakarás, s megint jól elbeszélgettük az időt...