Mára már a holnapok...

Mára már a holnapok...

2010. június 2., szerda

Foglaltház


(1-et kérünk, de azt tartósan: EMBERSÉGES FALAKAT!!!)
Ide mindenki bejöhet, hozhat és vihet. Itt tiszta lappal indulhat s csatlakozhat egy közösséghez. Ha csak morzsát is hozott, egész kenyeret ehet. Kilakoltatott sorsok nyugalom-lélegzetre lepihenhetnek egy újra és másra kezdésre. Az ablakai téged is látnak s befogadnának, ha dolgaid arra fordulnának. Nem vagy egyedül, a város befogad, nehéz éhen halni, nyitva állnak a bezár falak. Kívülről talán zord és rideg. A téglák és a vakolat talán elutasítónak látszanak, de ez csak felület, beljebb emberség és barátság is kialakulhat. Nem vagy egyedül! Mondom újra reményül! Kapsz ételt, ha úgy akarod, de főzzél másra is, ha Te vagy soron. Hozzál be örömöt, ha van erő, hisz sok a tag a közön. Közös a szoba, közös a tér, közös érdekben a közért! Nem vagy egyedül, mégha hiszed is ezt szentül! Szabadság ha úgy akarod, menedék ha annak gondolod, hajlék ha úgy érzed, csoda az élet néha, ha megérted. Rajzolhatsz, írhatsz, festhetsz - kiállíthatod - e falak elbírják az üzeneted. Mutasd meg mit alkottál a két kezeddel?! Vagy mond el egyszerű szóval végül, ha máshogy nem lenne kedved, hisz nem vagy egyedül, már elmondtam ezerszer. Itt építésre vannak az eszközök, rombold le az elfogadásban és beletörődésben köröző ördögi köröd. Hozz újat, vidd hírül nem is lehetsz egyedül. A segítőkéz és a kölcsönös segítség, hol az idő megállt rég, de csak rád várt, ha kellenél. Itt megölelnek a falak, ha elhagytad az otthoniakat, kirúgtak vagy nem hálálták meg a feladataidat. Alkoss itt ha jön a késztetés, haladj előrébb önmagadban. Meszzebb, arrébb, lentebb és mélyebben. Ott van még belőled, nem is tudod honnan jön ennyi gondolat tőled. Nem vagy egyedül és nem menekülhetsz. Ha annyi szem rád mered, ha annyi fül meghallgatja történeted... Felismerheted a helyzetet és 1000-rek közül is magadra ismerhetsz. Itt a ház nyitva áll, tedd félre félelmeidet, mit 100 szor leromboltak, 100 építjük újjá közösen. Itt ez a ház, de falainál erősebb az összetartozás. Megbújt túlélési ösztöneidet használod, saját lábra-saját kézzel csinálod. Egy ponton megállt az életed, e ház az esély, amit elkezdtél befejezheted. Csüngnek vállaidon a meg nem történhetett tettek, ne altasd őket, s ha csak egy hely kellett hozzá most tedd meg! Mire vársz?! Ma-holnap a 3.-ik X-re szállsz, nincs mit vesztened. Váratott dolgaid készen legyenek...itt üll mellettem a tenniakarás, s megint jól elbeszélgettük az időt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése