Padok

Parkélet

Jó barátaim a padok, hisz most is kb. 1 órája egyiken vagyok. S megint csak nézem az embereket, elemzek, reflektálok mint általában mindig, ha magamra hagyom gondolataimat, s várom hogy meghassanak az el- és visszaható röpke, de örök pillanatok. A tovatűnések is lenyűgöznek, de az ittmaradásokat is megnézem, hallgatom a hallgatást, a csendbeborulást a megfeszülést és a kiengedést. Fürkészem a tekinteteket folyton, amikor buzgón élni vágyok. Birkózom a halál gondolatával s bátorkodom félni olykor akár. Harcosan teszem le a fegyvert s a békémmel dühöngök ha a felszínességre sarkalt távolból, ide, közel jövök....egyre hidegebb a szél most/