Amikor az éjszaka jön /Tyrell's Owl dalszöveg

Amikor az éjszaka jön, a bosszú városának fényei villódznak az égen, és az utcákon a megtorlás hangjai kísértenek. A házfalak kiáltanak a bennük lakó múló életekért, de túl nagy a csend. Egyedül képtelenség túlélni, mégis irtózunk egymástól.
Bezárt ajtók, körbezárt falak mögött létezünk.
A múlt közösségei meggyengültek fennmaradni, és a lakónegyedek ösztöne kihalt hogy érezzen empátiát bármi iránt!
Hideg szívek némán üvöltenek a szenvedés börtöneiben, de a bűnöktől feloldó halál nem jön könnyen.
Talán itt az ideje, hogy átértékeljük önmagunkat, mielőtt pusztítani kezdenénk újra, félelmeink miatt.
Hiszen az öldökléssel kivívott szabadság végtelennek hitt határai ledőltek, a pusztítás győzedelmeskedni látszik mindenek felett. Ám a lassú de biztos hanyatlás végső stádiumában, mélyen elhalványul a várva várt dicsőség.
A teremtés hatalma elvakított, nem tudunk uralni mindent, amit szeretnénk, a leigázást szolgáló fejlődés a visszájára fordult. Hol vannak a határaink? S mik a válaszok? Mi a szerepünk? Miben különbözünk a teremtényeinktől?

Nem vagyunk uralkodó faj, de mégis a Föld pusztító hullámává váltunk.
Gyilkos terveink vannak az uralkodásra, mi vagyunk a világ könyörtelen háborúja!

Mi vagyunk a Föld pusztító hulláma!
Mi vagyunk a világ könyörtelen háborúja!

A jövő egy túl homályos álom /Tyrell's Owl dalszöveg

Ez az a hely, ahol a jövő egy túl homályos álom,
Nincsenek emberséges falak és az utcákat a por lepte el.
Az ég túl fekete, a kietlen utak a halott tengerhez vezetnek.
Ki lesz az utolsó, aki életben marad a mi fennálló mégis összeomlott társadalmunkban?
Ez az a kor, amikor az idő már túl késő, ahhoz hogy élni próbáljunk.
A visszafordíthatatlanság gyűrűzik mindennapjainkban, és nem lehet igaz szabadság az öldöklés leple alatt.
A gépek és a tökéletesség ellen kell harcolnunk, miközben kihalt érzéseinkből már csak a félelem maradt.

Mi alkottuk az ellenségünket, a saját képmásunkra…és most az utolsó lassú óráinkban rettegünk, mert a gépek túl tökéletesek lettek.
Meg kell állítanunk az érzéketlenségünket!