Ez az a hely, ahol a jövő egy túl homályos álom,
Nincsenek emberséges falak és az utcákat a por lepte el.
Az ég túl fekete, a kietlen utak a halott tengerhez vezetnek.
Ki lesz az utolsó, aki életben marad a mi fennálló mégis összeomlott társadalmunkban?
Ez az a kor, amikor az idő már túl késő, ahhoz hogy élni próbáljunk.
A visszafordíthatatlanság gyűrűzik mindennapjainkban, és nem lehet igaz szabadság az öldöklés leple alatt.
A gépek és a tökéletesség ellen kell harcolnunk, miközben kihalt érzéseinkből már csak a félelem maradt.
Mi alkottuk az ellenségünket, a saját képmásunkra…és most az utolsó lassú óráinkban rettegünk, mert a gépek túl tökéletesek lettek.
Meg kell állítanunk az érzéketlenségünket!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése