Mára már a holnapok...

Mára már a holnapok...

2010. november 22., hétfő

New Dead Project



Rideg égbolt

100-ak dühét magamban érzem, rajtam az évek súlya,
mi megtörtént már 1000-szer megtörténhet újra.
Elvből félek, lassan lépek előre hogy lássam,
hogy lesz végső dicsőségünk, az életnek halála.

Rideg az égbolt.
A levegő fagyos.
Sötét(lassú) a halál.
És biztos.

2010. november 8., hétfő

Haragosok torkán



...tényleg megszűnt valami bennem s hasonlít annyira-
szomorús-ágra szögeztek halott kezeimet csókolják
könnyekben...miért szól ily históriát papírom
befestve...mert folyton támad, s mi marad ördögi kör-
elűzhetetlen...kívülről látom, fehér test, sírás, valaki
holtában...leláncolt nyugalom...annyira csöndes...csak
az óra...de az üt, most nagyot s nagyon...sokaknak rossz
napon...de hisz mindegyik az...kiszámíthatatlan
fájdalom..."miért" -mondogatják fekete fátyol
alól...mentett és sújtott nemzedék...holtak városa, az
összetett kezeké...oda vitték...erős gyolcs-takaró
leplén...érkezett...váratlan...jajgatás...
felülről...megint...vérig hatolt...bűn vagy sors...és zuhog...
érezni...zord ravatal-eső...
...kopog...visszahozhatatlan...örökség mélyén...de még
kínok közt...mindennapi kenyerünk...nem adá...száraz
morzsát...koldult a baj...mindig csak
jön...óriásként...keselyűk, hiénák...egy falat
maradék...nekik elég...
...végzetes riadás...
fel- gyülemlett...zihált lélegzet- vét- el - vették...
...kik nyúltak felé.
M./2003.07.29.