Rideg égbolt
100-ak dühét magamban érzem, rajtam az évek súlya,
mi megtörtént már 1000-szer megtörténhet újra.
Elvből félek, lassan lépek előre hogy lássam,
hogy lesz végső dicsőségünk, az életnek halála.
Rideg az égbolt.
A levegő fagyos.
Sötét(lassú) a halál.
És biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése