Folyósó_alatt-tudat

A folyósó még hangtalan, csak messzi neszeket vélek hallani,
Tán megint képzelgésem lépései jönnek fojtogatni és félni indítani?
Egy-egy lélegzetvétel olykor, néha egy halk kiáltás sejtelmes dallama közelít.
Felém jönni sejtem, majd visszakozik.


Lépteket, árnyékokat fülelek, melyek talán ott sincsenek, csak én színesítem külvilágomat.
S engedek folyton tudatom alattvalóinak.
Nekik üzenem: Hagyjatok!
Már aludni sem tudok!


Elkényesztettem őket.
Mindig beengedtem, ha kértek.
Tönkretesznek (az ott-nem-lévőségek).
Itt maradnak végleg?!

Igazságbűn

Eltört egész, részenként felemészt, részletek az éltből homályos emlékkép.
Húzza át haldokló szívünkön átgázolva a felismerést. Talán gyengít, hogy magunkkal hozzuk a ránk tervezett érzéketlenséget, de mi ébren tart és erősít az igazságérzet.


Az évek megmutatták a részlehajlások elviselhetetlenségét és azt, hogy
az igaz ember mindig elnyeri méltó büntetését.


Gyomromba markoló ráébredések, kudarc és hasztalanság, hol az igazság? Senki nem védhet meg a törtetőktől és könyöklő a képmutatás mely beléd mar mindennap. Beteg gondolatom rideg arckép, lelketlen hasonmás másképp, az akarat mellyel lassan de biztosan összeáll az összkép. Az út!


Az évek megmutatták a részlehajlások elviselhetetlenségét és azt, hogy
az igaz ember mindig elnyeri méltó büntetését.

Kényelmes a beszéd! Messze a cselekvés!

Újabb Szűcs-Torda Balázs barátommal írt közös írás:

Telhetetlen tehetetlenség.
Na persze, tehetség.
Kényelmes a düh, miről beszélünk hetente.
Péntek a napja a misének, s mindig ugyanazt beszéljük meg hogy merre. Kellene tovább menekülni, van-e még nálad kifogás, hogy húzd az időt, mely megbosszul egyszer talán. Sör mellett csépeljük a szebbnél-szebb elpazarolt fogadalmakat. S a kéz a tudattal az asztalnál marad. Ott nyugalom, ott baj nem foghat. Ott a széken ülve el is múlhatunk szépen csendben...
Regresszív Agresszió. Bobi Már Lee azt üzente elfogyott a reggimentje. Vagy elfogyott az üzenete? Maga sem tudja mi az újabb próbálkozás, csak fegyverekkel lehetne meghatni a várakozást?! Vagy a fegyelem az agyban. Fegyencek mindannyian. Pedig mindannyiszor mondtam egyetlenek legyetek a sorban és az egyenlet ellenőrzésre megoldva. Az oda-vissza unalmas harcok, ha támadsz, csak vakaródzok.
Ismerem a trükköket elhajolok, ha jönnek az észre-ellen-ütések. Mit mondjak, gyenge vagy loholt lélek...Koholt vádakkal egymást ne illessük és inkább illesszük és nem csak kábaságunk. Kábult elgondolkozások értékes elmemozgások is egyben talán, csak összre vinni nehéz a súly alá...Mert mindig csak hát tessék, összeessék. Na hogyne, itt vannak az őszi esszék. Esze Tamás. Penészed evő másságod silány utánzásából, farkad vakargatva várod e világ végét. A végén lévő tündökléstől elégedett lehetsz-e? Az előrelátás kicsinál, a cselekedett bennem haldokol tovább. Az élni akarástól.

Összevisznek a gondolatok!!!

...s a legszebb álmaimat elrabolta az idő, telhetetlen lettem, mert láttam néhány csodát, mielőtt megtörtént volna aztán nem

...illúzióm a sérthetetlenség, pedig sérüléseim adnak erőt melyet a szabadságom okozott, sírásom néma, holnap majd nevetni fogok

...gyógyszerekkel nyugtatott düh, poharak aljárol látom csak arcod, elhagylak egyszer majd, de most is erre gondolok

...nincs ártatlan bűnöm, hogy megtisztulást kapjak, s nincs igazán erő sem hogy megvalósulhassak, eleszmélt eszmékként kérődzenek üres gondolataim

...hideg minden, fagyosak a szavak, melyek felszólítanak, örömtelen jókedv hamis felszínekkel ajándékoz, s így már semmi sem igaz...

szitáló útfények árnyékában...

Szétszórt részek

Szétszórt egészek részei

Mondhatnék újat, régi szóval.
Tehetnék régi jót, újból.
Hozhatnék sokszor mást.
S csak kevésszer ugyanazt.

Meghazudtolhatnám igazam már,
Ha már igazolom hazugságom igazát.
Emberi voltom gépies berögződéseit.
Igazán helyére rakhatnám már, szétszórt egészek összeszokot részeit.

rozsdás vason lecsúszott esők jönnek...

Szeptember 10 - Valami indul!

Szűcs-Torda Balázs barátommal írt közös vers_iromány:

Vákumlökő küllő költemény,

Elme költő szelep engedés.

Harapásom időszerű,

kel a Nap,

ébred a szív és megérett a tudat,

a cselekvés lőállásban,

mindenki válla masszásban,

oszt a most.

S most nem teszek nektek szívességet,

nem hullok le mint sárgult-megfáradt levél a fáról,

ott fogok kapaszkodni.

Én vagyok az ellenzék,

ellenfél,

ellenség,

ha úgy akarjátok.

És vakarjátok mások hát játékát,

a hét én vagyok és persze a hetedik, a hét ikra,

nincs helye már takargatásnak sírva.

S nincs maradása a félre beszédnek,

az egészekre szólásoknak viszont annál inkább,

s annál nagyobb ház épül.

Reszkess Te, ki, kiforgatni akarsz!

Mert úgy beforgatlak kimértségedbe,

hogy a pillanatban észre sem veszed.

A tükröd vagyok.

Lehet próbálkozni bé-törni azt.

A szilánkok az aljasra szálnak.

Én nyugodt vagyok,

neked meg mindjárt kiugrik a szíved a leplezés fátyolában;

A megérkezés, egyben indulás is....