Kényes órák, Elhalni jönnek a percek, S minden mulandóval, Múlnak el az évek, A hangtalan pillanatok, Megírt némaságában.
Eltévedt napsugár játszik karomon....
2010. augusztus 4., szerda
2010. július 28., szerda
Édentől Keletre
Mélyen a szemedben ott az élet, keletre, hol a Nap kél, az Édentől, innen.
Ott maradt egy pillanat. Mozdulatlan.
Most még.
A mű.
Te vagy.
Ha elmúlik.
Vége.
Hétköznapok jönnek.
De így örökre.
Megmarad.
Középút mi?
Most pont ott állok ahol a part szakad, egyik oldalt a megragadás, másik oldalt a továbblépés, és középen az egyetlen megoldás a zuhanás.
Elmúlni viselni tudás?
Az emlékek semmit nem mondanak, még túlságosan előttem vannak....
tétlenül
Roskad a tett
Ámulatból kínkeserve építgeti hasztalan, elmúlt perceit s még ami az életből megmaradt. Minek is vallaná be tetteit az élet, minek is mutatná magát ily hamar, hisz elérhetetlen óramutatók mozgása, egyetlen tettet sem takar.
Most újra hidegen fúj a szél, itt a padon ülve, semmi sem múlik nyomtalan, hisz az élet hamar mozgása takar....
2010. július 7., szerda
Világgá! Maradás.
Hallgattam a rezdüléseket, megfigyeltem az irányvonalakat, láttam a határokat, olvastam az arcokról, levontam a mondanivalókat, kikértem a magaméit, latolgattam a világgá menést, levetkőztem és felvettem a sérelmeim, melyek mindig újjá születtek újabb okok miatt...Sokszor börönddel a kezemben látom magamat, indulásra készen állva...
Aztán jön az ellenérzés, hogy minden ideköt, a városhoz. Az elmenni-akarás talán csak kilengés, talán csak rettegés az élet rövidségétől, a "kimaradok valamiből" érzéstől.
Jók ezek a kilengések és vívódások, hisz a nem nyugodás hozza az alkotást, úgyhogy végül is semmi gond az önmagaddal hacolással.
El kell hinni, hogy érteni talán mindent lehet, de megérteni nem szükséges. S nem logikus minden mindig. S van ami csak úgy lenni jött erre, van ami keresztül megy, van ami megragad és csak nehezen enged.
Hátraarc a végtelennek, mégis felé?...
2010. július 5., hétfő
Egy kisidő
Egy kis időre elhanyagolt rám váró üres soraim, visszatérni vágyok, mert hiányoztatok.
Nem kérek megbocsájtást bűnbánást pedig nem érdemlek.
Nem hamis az üresség ilyenkor, és nem hazug a fájó igaz csönd
Sok gyertya éget le tétlennek hitt heteim közt.
Nem hamis az üresség ilyenkor, és nem hazug a fájó igaz csönd
Sok gyertya éget le tétlennek hitt heteim közt.
A hasztalan óramozgások, hasznos gondolkozások is egyben.
Minden meg nem tett tett, most szigorú tervbe lett.
Nagy árat kér az értékes elmélkedés, s az ital sem segít ebben csak elkísér.
Kínvallat most minden perc, de csak erőltetett válaszok jönnek.
- reakciók ezekre a péntek esti kávéházi sörözések már csütörtöki rágondolással hevítve-
A világtalanságom pörget.
Elhalt nevetésekkel a félelem lépteiben járok ördögi köröket...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)