Egy kisidő

Egy kis időre elhanyagolt rám váró üres soraim, visszatérni vágyok, mert hiányoztatok.

Nem kérek megbocsájtást bűnbánást pedig nem érdemlek.
Nem hamis az üresség ilyenkor, és nem hazug a fájó igaz csönd
Sok gyertya éget le tétlennek hitt heteim közt.

A hasztalan óramozgások, hasznos gondolkozások is egyben.

Minden meg nem tett tett, most szigorú tervbe lett.

Nagy árat kér az értékes elmélkedés, s az ital sem segít ebben csak elkísér.

Kínvallat most minden perc, de csak erőltetett válaszok jönnek.

- reakciók ezekre a péntek esti kávéházi sörözések már csütörtöki rágondolással hevítve-

A világtalanságom pörget.

Elhalt nevetésekkel a félelem lépteiben járok ördögi köröket...