Roskad a tett
Ámulatból kínkeserve építgeti hasztalan, elmúlt perceit s még ami az életből megmaradt. Minek is vallaná be tetteit az élet, minek is mutatná magát ily hamar, hisz elérhetetlen óramutatók mozgása, egyetlen tettet sem takar.
Most újra hidegen fúj a szél, itt a padon ülve, semmi sem múlik nyomtalan, hisz az élet hamar mozgása takar....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése