Mára már a holnapok...

Mára már a holnapok...

2011. január 26., szerda

Néma fuldoklás



100-akat hallok pedig 1000-ek fuldokolnak (ma).
de a fotelben ülve nem halljuk hangjuk, üvöltésük néma.
100 hideg szívben, 10-ek boldogok talán és az egyetlenek élnek igazán.

...
Lakások régóta bezárt ajtajai,
lehúzott redőnyök,
elhagyatott kerítések,
púposra tömött postaládái.

A magány zord telén,
nincs baráti beszéd,
nem megy el otthonról,
nem is hívják,
nincs senki,
a régi barát halott,
feleségre és családra esély sem volt,
pszichikai fájdalmak,
ital és cigaretta,
táskák a szem alatt,
minden szobában hamutartó,
csikkekkel telik mind,
ételmaradék a széthordott tányérokon,
a bögrén borfoltok,
a kiskanálon kávécsepp,
pereg az élet,
hosszú a szenvedés,
vörös erek rajzolódnak az orrnál,
lila a kéz,
sárgult a bőr,
kinyitott könyvek,
elkezdett írások,
az elején abbagyott vázlatok,
szürke a fog,
kiélt az arc,
a zene halk,
a szerektől egyetlen emlék sincs,
csak illúziók,
üreges tekintet,
életmaradék,
csekkek felhalmozva,
penészes kemény kenyér,
a hűtő üres,
a testvérek messze,
munka nincsen,
csak elképzelt nők,
megálmodott viszonyok,
rossz döntések súlya,
kábultság,
a kopott falra meredés,
ragad a lég.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése