A bajszos kalapos ember pontban 8kor kijön a körútra és elkezdi söpörni a port a bejáratnál, a molett virágos nő mindig köszön neki, majd megáll a söprés és beszéd.
Az a bőrkabátos úr mindig 10 perccel 8 után ül be az öreg, fehér kocsijába, majd rágyújt és indul. S ott van az a középkorú nő aki mindig akkor lép ki a kapun a koromfekete kutyájával, amikor ott haladok el. Aztán érkezik az árúszállító srác, s a padkára kaptat fel. Majd jönnek a kisbolt előtt állók, kisüveggel a kézükben -körte, barack, kevert- fogatlan a diskurálás és dohányzás. Majd ott tipeg az a vöröshajú kikent nő a zebrához, s csatlakozik a jólfésült frissarcú 40-es üzletember is az átjáró előtt váró kisebb tömeghez, majd zöld és mehetnek. S jön az a kis iskolás csapat is, a kövér fiú, a sportos srác, az okos szemüveges kislány és a már tűsarkút hordó szép csajszi, persze mindenki ráfigyel és követik, már most isszák a szavait. S ott vannak a festők, a létrások, a mésszel kent munkás nadrágok. Majd jön az a feketehajú bomba nő, izzik a levegő körülötte, az a sok szempár, már rég levetkőztette és azon gondolkoznak vele az ágy milyen lehet. Álom csupán. A boltból hintázva lassan cammog ki az az öreg néni, kinek lábát az a régi idők sokfűzős sarkas cipője díszíti. Szemüvegét feltolja és a húzós kocsiját irányba állítja, de jön a barátné és ki tudja meddig beszélnek még. Majd leelőz a rasztás biciklifutár. S ott áll rendületlenül az 5 csillagos hotel előtt a doorman és az őr, s éppen megérkezik az épület elé a sokadik taxisofőr. S kijön az élelmiszerboltból az egyik pénztárosnő is, ki az újjával megkevert kávéját issza, cigizik és talán gondolatban az élete értelmét keresi, de már bejáratott gépezet ez így és működik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése