Porból bort. Édeskeserű Nedv.
Mely meghatároz egy kort.
Hol urak száján palotákban.
Hol néhány virágszívű legény ajkán, egy tavasz hajnalán a réten.
Ott csillárok, itt Napfelkelte...
Fehérlik az este, feketít a lelke, vöröslik a pirkadat, s kéklik a pillanat.
Ha a bor a kézben marad.
S elnyel a rét, szédülés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése