Hol Napfelkelte, hol szürkület. Hol nyugalom, hol rémület is. Erre hajlék féle, arra egy épület képe. Arra eső, erre tető, asztal és terítő is. Ágynemű és párnák, hol takaró, hálózsák és rongyos textíliák. A június forró szellője hol, a nyár havát érzékeled ott. Arcon mosás a szökőkút édes-piszkos nedvéből, forró víz a kád tisztított vizéből. Fotelből padra, rögtön ki a vadra! Bekerített zöld rész, s egy egész park az enyém. Hol ágykeret és matrac, hol puha fű altat. Hol altató, hol a bor az éjszakai nyugtató. Amott ablak, erre a város képe bejárhatatlan. Hol rádió szól, arra madárhantól hangos a nincstelen tér. Hol csészét érint a kéz, erre flakont markol rég. Hol takarékos izzók, hol gyertya ég. Hol beépített riasztó, erre az ösztön az önvédő szó. Itt már régen csőd, ott még kapkodják az időt a szakadék előtt.
Hidak, a hidak alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése