Modern sebek, klasszikus fájdalommalMit az idő elfeledni kér, a szív hevesebben ver azért. Kicsiny részek egészen a semmiért. Sok a hűhó mindenért, az ördög szerelméért, legyen már az alagút végén sötétéség a gondolkodásra. Az évek semmit nem oldanak meg és jó feltépni a sebeket, már régen jó tett helyében rosszat sejtek. Tovatűnnek a nappalok és éjjelekbe fekszenek. Élet után lentragadás, szó nincs arról hogy feltámadás. Ott ülök az óramutatón nehezéknek és lassítani próbálom, ha már világommal együtt én is rohanok.
Most meg itt lógok gondjaimmal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése